A saját és társai ítéletét hivatalból nem kommentáló szakember arra a kérdésre, miszerint négy év múlva vezethet-e döntőt, a tőle megszokott visszafogottsággal válaszolt.

 

- Ne szaladjunk ennyire előre. Lehet, három év múlva már nem fújom a sípot, addig bármi megtörténhet. Reményeim szerint komoly összecsapásokat bíznak rám a folytatásban. Nem könnyű a bírók élete, hiába remekel valaki nyolcvan percen át, egy hiba mindent tönkretehet.

 

- Úgy éreztük, jól teljesítettünk - a nemzetközi visszhangok is kedvezőek voltak -, bíztunk abban, hogy kapunk még feladatot. Tulajdonképpen a fináléra is volt esélyünk, ám mivel a második legfiatalabb vagyok a keretben, ezért számítani lehetett arra, hogy azt öregebb, rutinosabb játékvezető kapja. Mindössze az üzbég bíró született később, mint én, ő 1977-ben, én 1975-ben. Ő öt mérkőzésen juthatott szóhoz, megkapta a nyitómeccset, valamint a másik elődöntőt.